Gabriel García Márquez önéletírásából (Azért élek, hogy elmeséljem az életemet) kiderül, fiatal újságíróként került a kezébe Hemingway frissen megjelent kisregénye, Az öreg halász és a tenger. Egészen meg volt őrülve érte. Persze nem szó szerint idéztem, de ahogy abban az időben saját bevallása szerint zabálta a világ szépirodalmát (és a világot), és amennyire le volt nyűgözve az amerikai írótól, talán nem túlzás így mesélni.
Valamiért pont Hemingway életéről is most néztem egy filmet. Ő is tömött kefebajszot viselt a haditudósító Martha Gellhornnal kötött házassága idején, mint Márquez egész életében, és mindkét író hírlapírói tevékenység mellett hozott létre világraszóló szépirodalmat. Biztos van még egy csomó párhuzam, de most a stílusbeli különbségre szeretném felhívni a figyelmet.
Márquez varázslatos világában a jelzők és lélek-vizuálok úgy burjánzanak, mint egy lerobbant kastély mögött vaduló dzsungel. Hemingway nyelvezete ehhez képest egy katonai park, ha létezik ilyen egyáltalán… Állítólag addig ment végig a szövegein újra és újra, és gyomlálta ki belőlük a felesleges szavakat, különös tekintettel a jelzőkre, míg egész csupasszá nem vált az írás. És ettől kábé semmit nem veszített a költőiségéből. Csoda lenne? Aligha. Máshogy működik együtt író és olvasó az ő esetében, mint a festőpalettával dolgozó szerzőkében. Majd én látom: mert a sorok között felvillan minden kép, minden szín, minden fénysugár.
Tartalommarketinges tanulság?
- A Hemingway-féle gyomlálás a szakmai szövegeket is új ligába emelheti.
- Néhány csepp Márquez-féle mágia a blogodat is széppé teheti.
- Van ellentmondás? Nincs. Maradj pontos, és tedd bele magad: így lesz érdekes, így lesz hiteles.
És mi az izgalmas a sajtó és a regény műfajának találkozásában, amit mindkét író tökélyre fejlesztett – a maga módján? Mindkét műfajt nagyon sokat kell művelni (azaz „gyakorolni”) ahhoz, hogy tökéletesedjünk benne. Miközben tilos összekeverni eseményt és fantáziát: a hír a valóságról tudósít, a regény (és a költészet) kőkemény igazság. Megjelenhet együtt a kettő, de az alkotó és a befogadó is tudja, ki kivel van… Hasonló történhet a tartalommarketingben is. Minél többet forgatod a „tollad”, annál jobban fog menni, és nem fogsz azonnal odaérni. Viszont miközben mész, az út szépségét is élvezni fogod, és pontosan fogod tudni, hogyan rajzold a kontúrokat, és mikor mivel színezd a képet, a magad örömére.
Címbeli idézet: József Attila: A Dunánál részlete:
„Anyám szájából édes volt az étel,
apám szájából szép volt az igaz.„
Az 1gondolat egy-egy ötlet kontenthez, „konyhakészen”.
Ha neked is lett tőle +1 gondolatod, akkor elérte a célját.
Ha gondolkodjunk együtt, tudod, hol találsz! 🙂
