Aki ma az ún. fenntarthatóság témában körülnéz kicsit, alaposan elbizonytalanodhat. Minek a fenntarthatóságáról szól a kifejezés (természeti ökoszisztémánkéról vagy esetleg az arra épülő gazdasági növekedéséről)? Melyik hogyan lehetne fenntartható, ha ez lenne a cél? Eleve: fenntartható lenne bármelyik szempontból, ami most van?
Nem, ami jelenleg (ökológiai szempontból) a világban történik, már rég nem fennthartható. Túlnőttük a kereteinket. Magyarországon például tavaly „a Túllövés Napja május 25-én érkezett el, mi magyarok az elmúlt 5 hónap alatt feléltük mindazt az erőforrást, amint bolygónk az egész év során nyújtani tudna nekünk.” (Forrás: Tudatos Vásárlók) Ezt fenntartani tehát már nem tudjuk, illúziókba kergeti magát, aki a klímaválság „békés” elmúlásában hisz.
Kell-e szoronganunk emiatt?
Négy zöld podcaster március 18-án ült le beszélgetni egy nyilvános podctast-felvételre: Köves Alexandra és Judit Gébert (Zöld egyenlőség podcast), Nagy Réka (Telex-Kisbolygó), és Zsófi Tomaj (Körforgásban podcast) a „busongáson” túli kiutakat keresték a klímaválságból. Itt hangzott el a kérdés, melyet önmaguknak feltettek: szorongunk-e amiatt, hogy a következő generációk feltehetően már nem fogják ilyen szép zöldellőn látni a bolygónkat, mint mi.
Meglepőek voltak a válaszok: nem, alapvetően szorongani akkor sem jó, ha erősen negatív kimenetelűnek látszik egy eseménysorozat, és az a mi életünkre is súlyos hatással lehet. Ezzel a szorongással minden ökológiai közgazdásznak, ESG-tanácsadónak és „zöld” kommunikátornak vagy filozófusnak saját szintjén szembe kell néznie, és lehetőleg jóféle, kreatívan motiváló stressz szintjére csökkenteni. De legyinteni, hogy „fenébe az egésszel, már úgysem tudunk mit tenni”, megint nem célravezető.
Ha még lenne benned klímaszorongás (azaz nyomasztó mennyiségű aggodalom azzal kapcsolatban, hogy a klímaváltozás nem visszafordítható, és negatív következményeket hoz az emberiségnek), azt számos módon lehet kezelni:
- Cselekvéssel: menj fákat ültetni például a 10 millió Fa kezdeményezésére, egyénileg vagy a cégeddel együtt.
- Aktivizmussal: legyél te is greenfluencer, vagy egyszerűen csak kezdd el használni a beeco applikációját.
- Olvass, tájékozódj, legyél képben: hallgass zöld podcast-eket, olvass klímamagazint!
- Beszélgess, kapcsolódj, gondolkozzunk együtt: gyere el a meetup-unkra április 24-én! 🙂 Az együttlét azokkal, akik hasonlóan gondolkoznak egy számodra fontos témáról, a maradék szorongást is feloldhatja…
- „Vadulj vissza”: találj vissza a természeteshez, az AI mellett a valódihoz, a tech-age kötelező körei mellett saját kreativitásodhoz is!
Visszavadítás és a találkozás ereje
„A visszavadítás ökológiai fogalomként a természetes regeneráció támogatását, az emberi beavatkozás csökkentését és az ökológiai egyensúly helyreállítását jelenti. Lényege, hogy hagyjuk a természetet újra végezni a maga dolgát, és helyreállítani azt, amit a mi mesterséges beavatkozásunk megbontott, megbetegített.” (Forrás: Visszavadítható Bambi?)
Addig viszont, amíg a mobilunkba (mint fő ingerforrás), betonkockáinkba (mint jellemző élettér) és algoritmusainkba (mint döntési mechanizmusok) temetkezünk, nem vesszük észre, a természetből jöttünk, és továbbra is őriznünk kell a természettel az egyensúlyt. Egyéni szinten, közösségi szinten, bolygó szintjén ugyanúgy.
Ezért gondoljuk fontosnak a visszavadítást az emberi és üzleti kommunikáció szempontjából is: visszatérni a természeteshez, a természethez, a természetünkhöz, hogy megint egymáshoz szóljunk, ne (csak) a gépeinkhez, a robotjainkhoz, a tech-age választott guruihoz.
