Minden brand, minden cég, minden ember-alkotta entitás valójában egy történet. Szokásaink, meggyőződéseink mind történetek körül alakultak ki, kapcsolataink és közösségeink történetek köré szerveződnek. Yuval Noah Harari szerint valójában ez emelt ki minket (egy kicsit túlságosan is) a többi állatfaj közül, és ez az, ami a sorsunkat máig, sőt a jövőben is befolyásolja. Kérdés, mennyire vagyunk képesek tudatosan irányítani a történeteinket. Emberként, cégként, márkák kommunikátoraként, tartalmi ökoszisztémáinkban, és úgy általában: mint földlakók. És annak tudatában vagyunk, hogy milyen módokon függnek össze egymással ezek a történetek…?
Mi a pázsit értéke?
Valójában pont az adja a „szép zöld gyep” értékét, hogy teljességgel értéktelen. Főúri kastélyok vágtak fel azzal a XVII. században, hogy „nekünk itt nem kell semmi értelmeset termelnünk, mert megtehetjük, hogy egy mesterséges és értéktelen monokultúrával vegyük körül a házunkat”. Az ipari forradalom aztán elhozta a fűnyírót minden középosztálybeli amerikai háztartásába, akik így a pázsitot mint státuszszimbólumot magukévá tehették. Ezt a sztorit kevesen ismerik azok közül, akik vasárnaponként körbe-berregik a házukat, ügyesen kerülgetve a felkövezett részeket. Ha ránéznének a történetre, lehet, hogy mással töltenék az idejüket, és akár méhlegelőt vagy konyhakertet üzemeltetnének. Nem tudjuk, de azt igen, hogy az izraeli történész Homo Deus című könyvében ezt a kollektíven átvett, mégis ismeretlen „történetet” hozza példaként arra, hogy hogyan kezdhetnénk el felülírni például városi parkjaink esztétikáját. (Harari ezt megelőző, Sapiens című könyvének összefoglalóját, melyről alább szó lesz, itt nézd meg.)
Honnan jövünk és hogyan „nyertük túl” magunkat?
Harari szerint 70 ezer évvel ezelőtt egy jelentéktelen állatfajként jöttünk-mentünk a Földön, mint bármelyik másik. Az, hogy azóta leuraltuk a teljes természeti ökoszisztémát, annak köszönhető, hogy van fantáziánk. Képesek vagyunk együttműködni egymással a személyes kapcsolatainkon (ld.: kurkászáson) túl is, és ez a saját magunk által kitalált sztoriknak köszönhető. Mert fikció az összes vallás, az összes nemzet, az Emberi Jogok Nyilatkozata, vagy maga a pénz koncepciója (hogyan érhetnéd el egy majomnál, hogy néhány papírdarabért cserébe banánt adjon neked?). Voltaképp minden idea, elképzelés és trend, ami működteti a modern emberi társadalmakat, „csak egy sztori”.
Visszatérni korábbi alapokhoz: volt valaha értelme?
Amikor viszont egy komolyabb technológiai ugrást hajtunk végre, például lezajlik egy ipari forradalom, újra kell írnunk aktuális történeteinket is, melyeken keresztül az új rendszereket működtetjük. Ilyenkor ütik fel a fejüket fundamentalista mozgalmak (erre világszerte találni példákat), melyeket rendre elsodor az idő vasfoga… Új világvallások is születnek némi fejetlenség után, melyek a korábbi narratívákat teljesen felülírják. Harari szerint viszont a jelenlegi technológiai forradalom minden korábbinál durvább káoszt fog szülni (ha nem máris ebben a káoszban élünk). Szerinte az új „szuperhumán” (Homo Deus) a 21. század során hatalmas szakadást hoz. Azok, akiknek van módja (pénze) felülírni saját testi és szellemi képességeit, leválnak az alacsonyabb szinten létező, pusztán biológiai, organikus emberek „kasztjáról”. Új ideológiák, vallások („techno-religion”) és vadonatúj történetek születnek, amelyeket a minden eddiginél ambiciózusabb ígéret hív életre: az öregedés, az apró életvégi „technikai problémák”, azaz végső soron a halál legyőzését ígérik az új technológiák. Az élet ezzel örökre megváltozik az emberi faj, és vele a teljes bolygó minden más lakója számára is.
Hogyan tovább: kik írják az új történeteinket?
Azt gondolom, hogy olyan történek, melyek 8 milliárd ember számára alkalmas hellyé teszik (újra) a bolygót, most nem léteznek. Talán nem is fognak. De az egész biztos, hogy MOST, akik itt vagyunk, élünk és alkotunk, kapcsolódunk, dolgozunk, cégeket és államokat működtetünk, családokat és más kisebb-nagyobb közösségeket éltetünk a testünkkel és lelkünkkel: nekünk komoly dolgunk van a saját történeteinkkel.
Erről szól a február 14-i meetup (Ökoszisztémák találkozása: gondolkodó „állatok” a Földön?), erről szólnak a Holnap hétfő! személyes és vállalati stratégiáról, vagy a Körforgásban és még sok száz podcast adásai, erről szólnak a GaiaNetwork és a mégis szolgáltatásai és beszélgetései, erről szól a beeco ökotérkép, erről szól az Erdőszeretet, életigen – Állítsuk le együtt az erdőpusztítást Magyarországon! – elnevezésű petíció (sőt, a teljes Xforest klímamagazin) – és ezek csak azok a „sztorik”, amik hirtelen elém poppantak az utóbbi pár napban, ebben a buborékban, melyben létezem. Hány ilyen lehet még! A teljes gondolati-szolgáltatási-emberi ökoszisztéma, aminek részesei vagyunk, létrehoz egy tartalmi ökoszisztémát, ami létrehoz egy történet-ökoszisztémát, ami… Folytasd a sort! 🙂 Beszélgessünk róla?
Honnan jössz, és merre tartasz? Neked, cégednek, márkádnak, életednek mi a története?
UPDATE_1: érdekes a témában a Csányi Vilmossal frissen készült interjú is, ami ijesztő felütés és kalandos kifejtés után szép harmóniával zárul….
UPDATE_2: beszámolót a meetupról itt olvass: Ökoszisztémák találkozása – egy meetup margójára
Nyitókép: Torsten Dederichs on Unsplash
