Klímaváltozással és annak kommunikációs aspektusaival foglalkozó sorozatunk harmadik részében egy olyan fogalmat „kínálunk fel” közös használatra, amely többet sűrít magába a klímakatasztrófa és az ehhez kapcsolódó emberi viselkedések minden korábbi megközelítésénél. A „klímatranszformáció” egyrészt maga mögött hagyja azt a negatív („vége a világnak, mind meghalunk”) hangulatot, amely még a klímatudósokat is depresszióba kergeti. Másrészt szerves egységként kezeli a klímaváltozást és az emiatt 2021-re igencsak sürgetővé vált emberi tennivalók összességét. Ahogy porból vagyunk és porrá leszünk: úgy tőlünk indult, és hozzánk tér vissza a Föld éghajlatváltozása is.
Maga a klímaváltozás, még ha nem is foglalkozunk első körben az emberi felelősség kérdésével, meglehetősen nyomasztó téma (ld. még: climate anxiety). Nyilván nem a szó, hanem a klímakatasztrófa-jelenség teszi, de a gondosan megválogatott szavak visszahathatnak azok használóira is. Ismert jelenség, hogy sima mosolygással némi pozitív hangulatváltozást is el tudunk érni, ez ugyanúgy elképzelhető szavak szintjén. Ezért gondoljuk, hogy a klímatranszformáció kifejezés használata, melynek kisugárzása lényegesen több tudatosságot és pozitív hangulatot sugároz, mint bármely korábban használt, így segíthet a „tanult tehetetlenség” hátrahagyásán.
Együtt vagyunk jelen benne
Napjaink gyorsuló transzformációjában együtt vagyunk jelen: a természet és az emberi faj. Ahogy a klímaváltozás hatására sűrűsödnek a természeti (vagy inkább „természeti”?) katasztrófák, úgy válik egyre inkább szükségszerűvé mindennapjaink totális átrendezése: gondoljunk akár az árvizek, tűzvészek, hurrikánok által lakott területek népességének biztonsági intézkedéseire, akár a teljes emberi faj egyre elengedhetetlenebbül klímatudatossá váló viselkedésére. Másképp tekintünk az energia- és vízgazdálkodásra, a közlekedés, a hulladékkezelés, a turizmus, a divat, vagy voltaképp bármely globális emberi cselekvés kultúrájára, mint a múlt évezred végén – amikor egyébként mindezt az alkalmazkodást már bőven elindíthattuk volna. Ahogy mi okoztuk, mi is szenvedjük el végül: tehát mi vagyunk, akik módosítanak is, újra.
2021. október 31-én a Dalai Láma közleményt adott ki az ENSZ ma kezdődő éghajlatváltozási konferenciája (COP26) kapcsán. Ebben többek között ezt írja:
„Őseink gazdagnak és bőségesnek látták a Földet, amilyen az valójában is. De ezen túlmenően ez az egyetlen otthonunk. Meg kell védenünk nemcsak a magunk számára, hanem a jövő nemzedékei és a számtalan más faj számára is, amelyekkel ezen a bolygón osztozunk.
(…)
Ma nem félelem által sugallt imákon keresztül kell a jövővel foglalkoznunk, hanem tudományos megértésen alapuló valóságos cselekvéssel. Bolygónk lakói annyira egymásra vannak utalva, mint korábban soha, így minden, amit teszünk, hatással van embertársainkra, és számtalan állat- és növényfajra is.
Mi, emberek vagyunk az egyetlen lények, amelyek képesek elpusztítani a Földet, de mi vagyunk a legnagyobb képességgel is megáldva, hogy megvédjük azt. Az éghajlatváltozással kapcsolatos ügyeinkkel globális szinten kell szembenéznünk ahhoz, hogy mindenki javát szolgáljuk. De személyes szinten is meg kell tennünk mindent, amit csak tudunk. Még az olyan apró napi tetteink is következményekkel járnak, mint például a vízfelhasználásunk, vagy a számunkra már szükségtelen dolgaink megsemmisítése. A természeti környezetünkről való gondoskodást mindennapi életünk részévé kell tennünk, és tanulnunk kell mindabból, amit a tudomány tanít nekünk.
(…)
Ahogy együtt nézünk szembe ezzel a válsággal, elengedhetetlen, hogy a szolidaritás és az együttműködés szellemében járjunk el ahhoz, hogy korlátozzuk annak következményeit. Remélem, és imádkozom azért, hogy vezetőink elég erőt gyűjtsenek a közös fellépéshez a vészhelyzet kezelésére, és a változás ütemtervének létrehozására. Cselekednünk kell, hogy biztonságosabbá, zöldebbé és boldogabb világgá tegyük a világunkat.”
Egymáshoz szorosan tapadó tendenciák
Kultúránk egyik legnagyobb hatású gondolkodója, szellemi vezetője, közszereplője tehát elég határozottan foglal állást: se a negatív, se a hárító magatartás nem célravezető. A klímaváltozás és mindazok az emberi viselkedési minták, melyeknek következniük kell a változásból, szorosan összetapadnak egymással. Hogyan tudunk mégis szorongás nélkül szembenézni mindezzel? Hogyan lehet magunkra mint cselekvőképes, a helyzetüket még uralni képes fajra tekinteni? Lehet egyáltalán? Amíg az ENSZ ülésezik a témában, amíg a Dalai Láma állást foglal minderről, addig igen. Csak meg kell hallanunk a tudomány, és a világ szellemi vezetőinek szavát.
Ahhoz, hogy mindezt könnyebben tehessük, a megfelelő párbeszédekre, a megfelelő kommunikációs stílusra, a megfelelő szavakra is szükségünk van. (A klímatranszformáció kifejezésre írásunk születése idején 0 találatot ad a Google. És a te keresésed pillanatában?)
Az emberi viselkedés okozta éghajlatváltozás emberi viselkedésváltozást tesz szükségszerűvé: ez így együtt a klímatranszformáció
A klímacsúcsról itt olvass a Qubiten: A párizsi egyezmény már nem elég, a vasárnap kezdődő klímacsúcson az élhető jövő biztosítása a tét – Qubit: Október 31-től közel két hétig tart a minden idők legfontosabb ENSZ-klímacsúcsának nevezett COP26.
Klímaváltozással és annak kommunikációjával foglalkozó sorozatunk korábbi részei:
Nyitókép: Misha Voguel fotója a Pexels oldaláról
