Ha te is szabadúszóként dolgozol (vagy érdekel, hogy szabadúszó alvállalkozóid hogy vannak az élettel meg mindennel), esetleg voltál már közel a kiégéshez, talán túl közel is jutottál hozzá valaha, ez a személyes vállalkozói történet téged is érdekelhet…
Amikor szabadúszó tanácsadóként vállalkozni kezdtem (legutóbb 2019 végén), már a második freelancer időszakomba kezdtem bele. Nagyjából tudtam, mire számíthatok (kivéve amire senki nem számított): milyen típusú munkák és ügyfelek ideálisak számomra, mennyi terhelés (ami mindig ingadozni fog!) és mennyi kiszámíthatatlan változatosság komfortos még számomra. Az üzleti tervemben (akármilyen vázlatos is volt) szintén megbíztam, és sikerült is a kijelölt úton navigálni. Aztán ’19-re lapot húzott a világ, én meg ezerrel vetettem bele magam a történtek közös feldolgozásába: más vállalkozókat, művészeket, gondolkodókat, „vontam kérdőre”, számukra merre az előre.
Az őrült pörgés (és a sok magánéleti esemény) túlzásnak bizonyult. A kiégés talán még enyhe szó is leírni, mit éltem meg, de 2020 május tájékán nem voltam túl fényesen. Túljutottam rajta, igen, kértem segítséget, igen, nagyon jól tettem, igen, nagyon megjegyeztem az alaposan levont tanulságokat. Ezen a tavaszon pedig megelőztem az ismét gyanúsan közelítő összeomlást, és ’22-re húztam lapot.
#töltődés ideje
Egy ötletszerű sugallatot követve kivettem magam a városi sürgésből, és elutaztam (persze a laptopommal együtt) a Káli-medencébe. Egy hónap szőlők és az erdő határán: életem egyik legjobb döntésének bizonyult. Netflix-emet őzek, nyulak és vaddisznók, Spotify-omat nappal csiripelés, éjjel ciripelés (nomeg a pacsirták) váltották. Naptáromban repcétől akácon át a pipacsig ballagtak a napok, úszáshoz kisebb és tengernyi tavak közül válogattam, a tavaszi dombokon bringával hullámvasutaztam. Napközben mentek a Meet-ek és Zoom-ok, születtek tartalmak, és zajlott a munka, miközben a környezet, a táj és a csend átmosta, kinyújtóztatta összepöndörödött idegrendszerem...
A városba visszatérni viszont megint kalandnak bizonyult. Új energiákkal, és persze friss rálátásokkal vágok bele a komolyabb kihívásokba is. Sokkal pontosabban érzékelem a távolságból visszanézve rá, hogy merre tart a vállalkozás, a projektjeim, és persze a vállalkozás erejét adó személyes életerőm is a maximumon.
Saját tartalmak? Azok ebben a hónapban bizony nem készültek. Számítanál olyan tanácsra egy tartalommarketing-tanácsadótól, hogy lassíts a területen, ha töltődésre van szükséged? Talán nem. De egy vállalkozótól, aki maga is ön-menedzsel, amellett, hogy ön-töltős, talán elfogadsz ilyen tapasztalat-alapú ajánlást… Ha saját intellektusod és lelkesedésed a vállalkozásod „terméke”, ami tanácsadóként mindenképp része a deal-nek, akkor kiemelt gondoskodással kell fordulnod önmagad felé. Nekem nagyon bejött! 🙂
Menj néha világgá! Jót tesz testnek-léleknek, jót tesz a rálátásnak, és persze jót tesz a vállalkozásnak.
(Sőt, talán jót tesz még a világnak is…)
Ha nézegetnél fotókat a fent említett szépségekről, nézd meg személyes, minimál-Instámat!
(Nyitókép: saját fotó, Balatonudvari, 2022. május 27.)
Érdekel, mit mondott Gandhi, amikor a rendes heti egy csend-napjáról akarták kirángatni holmi zavargások miatt?
Találgass, aztán nézd meg erről a Drogriporter posztját itt!
