Ha ismered, már pontosan vágod a mondást. Ha még nem ugrott be semmi a címről, olvasd el a könyvet. Vagy elsőre az is elég, ha megnézed videón a kiemelkedően bullshit-hangzású címet viselő bestseller összefoglalóját: A kiemelkedően sikeres emberek 7 szokása – 10 percben. Itt olvasták, akik rendre idézik Stephen R. Covey húsba hatoló igazságát:
a favágó, aki nem szán időt a baltája élezésére, sosem lesz sikeres. Életlenül hasogat. Mint egy blogposzt, ami terv nélkül szövegel.
Dolgozni, „vagy” szöveget írni?
Vállalkozóként kénytelen vagy priorizálni. Sokat dolgozol, ezerfelé a figyelmed, és ha még fejleszteni, vagy épp szöveget írni is van időd, akkor lehet, hogy épp a főtevékenység akadozik. (Akkor épít új kemencét a pék, amikor nincs elég megrendelése, avagy amikor túl sok van?)
Gyakran hallom vállalkozóktól, hogy örömmel írna, gyártana tartalmat, hát még milyen szívesen tenné tervezett keretbe, kommunikálna okosan (értsd: hatékonyan), de kábé arra sincs ideje, hogy levegőt vegyen. Pedig az káros következményekkel járna, már csak az egészségmegőrzés szempontjából is.
Azt pedig, hogy még tanulja is, gyakorolja is… Kinek marad ideje tartalommarketing edzésre, ha még az edzőteremben is alig jut le néha..?
A nehéz vállalkozói döntések egyike
De melyik kezünket harapjuk le (ha már egészségmegőrzés)? Dolgozzunk kevesebbet a cégben, és többet a kommunikációnkon? Vagy hanyagoljuk egy kicsit a blogot, és örüljünk, hogy tele vagyunk jövedelmező megrendeléssel? Ezt nem tisztem eldönteni, főleg nem ilyen messziről. A saját vállalkozásom szempontjából tudok döntést hozni: most épp blogolok.
Most épp blogolok. Leültem szöveget írni. Tizenöt perc múlva már mást csinálok. Holnap elolvasom újra ugyanezt a posztot, és találok rajta rengeteg csinosítandót. (Ld. a conent coaching tananyagban “a szövegpihentetés művészete” címszót.) Mire jónak találom, eljön a posztolás ideje: jé, a tartalomnaptáram tudja, mikor van ez! Én pedig engedelmeskedem neki, mert hiszek a tartalommarketingem intelligenciájában. Na ja, én építettem bele. 🙂
