Mondhatnánk, hogy semmire, és orvosi szempontból tökéletesen igazunk is lenne. De mégiscsak kiesik belőle néhány tanulság, egyet megosztok saját friss tapasztalataim közül.
Novemberben sikerült úgy eltörnöm a bokám, hogy a lemezelés-csavarozás után másfél hónapig fekvőgipszben múlattam az időt… Jó móka volt, gondoltam újévkor, miután kiszabadultam a spanyolcsizmából, akkor indulhat a rehabilitáció, és minden rendben is lesz nemsoká. Igen ám, de a gyógytornász csak mondta-mondta, csináljam ezt, csináljam azt, a bokám meg még most, májusban is dagadozik és fájdogál. Pedig egy ilyen sérülés fél év alatt elvileg meg kéne gyógyuljon rendesen.
Hát igen, ha tényleg rendesen rehabilitálódott volna. Mert mondta ugyan a derék szakember, hogy még nem kéne táncikálnom vele, meg hogy a gyakorlatok így meg úgy végezzem – de nekem nem mindig pont úgy jött ki a lépés… És hát bosszantó, hogy még mindig nem ugrálhatok. Elmentem hát egy másik szakihoz, aki megállapította, hogy ennek bizony nem így kéne kinéznie, és újabb javaslatokkal látott el: ezt csináljam, azt csináljam, így meg úgy. Oké, de mikor? Reggel vagy este? Oké, de hányszor? Háromszor vagy hétszer? Oké, de hogyan? Nincs nekem otthon olyan műanyag izé-bizém, amiből az ő rendelőjében egy csomó sorakozik!
Ekkor őrült robajjal esett le a tantusz.
A gyógytornász épp olyan, mint egy tanácsadó, aki bizony nem végezheti el helyettem a gyakorlatokat. Ezt mondjuk tudtam. De amit én csinálok kommunikációs területen, voltaképp ugyanez. A tanácsadó egy bizonyos apró témában szakember: átlát egy rendszert, labirintusban ismer útvonalakat, meg tudja osztani a szaktudását és tapasztalatát, talán még inspirálni is tud valamennyire. De jómagam a gyógytornán laikus vagyok csupán, aki arra vállalkozik, hogy fejlessze saját magát. Ilyenkor nekem csak labirintus, amiben evickélek, és nem értem a fizioterápia latin szakkifejezéseit. Sőt, még a napomban sincs meg a helye annak a fél órának, amit “kér tőlem” a folyamat.
A vállalkozó, akinek a kommunikációs tanács szól, épp így laikus csupán. Lehet profi a saját szakmájában, de amiben tanácsot kér tőlem, arra nincsenek szokásai, nincsenek beiktatott kis 10 percei, nincsenek sikerkritériumai. Nincs a fejében rendszer, amiben érti a kontent ökoszisztéma, a kommunikációs perszóna vagy a tartalomnaptár fogalmait. Nem választott még Trellót, ClickUp-ot vagy Asanát, hogy beköltöztesse a kontent-flow-t. Sőt, talán úgy érzi, kell ez, persze, kell, de plusz egy púp a hátára, hogy most még a szakmai tartalmaival is tökölődnie kell, hetente több órát! Mert valamiben fejlődni szeretne, valamiben eredményesebb szeretne lenni, mint eddig. Most pedig van mellette valaki, aki rendszert lát át, stopperrel méri a guggolásokat, izé-bizéi is vannak, és még inspirálni is képes őt valamennyire.
Ha másra nem, arra nagyszerű volt saját gyógyulás-mizériám, hogy még alaposabban átérezzem: amikor én vagyok a laikus, mennyire kiszolgáltatottá válhatok. Ahol ügyfelem a laikus, ott nekem úgy kell bánnom vele, mintha törött végtagjának gyógyulásához szeretnék hozzájárulni. Szerény eredményt hozó posztolgatását, kevéssé befogadható szakmázását, pusztába kiáltott üzeneteit egészségesre segítenék formálni. Ha ez összejön, ezzel a dupla adag empátiával, akkor olyan szuperül fog muzsikálni, hogy nemcsak a közönségét és a cége kommunikációját, hanem még engem is táncra perdít vele.
Nyitókép: kintsugi, a sérülésből erényt aranyozás technikája
fotó kredit: Lotte Dekker / Ars Electronica | Flickr
Lotte Dekker holland tervező a porcelánragasztás új módját fejlesztette ki egy 15. századi japán technika, a kintsugi alapján, ahol a porcelánt arannyal javítják.
“A kintsugi japán technika, amelynek során sérült kerámiatárgyakat javítanak és díszítenek arannyal, ezüsttel vagy aranyozott porcelánnal. A javítás során használt fényes anyag kiemeli a sérülést, és az így javított tárgy még értékesebbé válik. Ez sokkal több, mint egyszerű javítási technika: a kintsugi filozófia és művészet is, hiszen azt üzeni, hogy az életünkben is meg kell becsülnünk a sérüléseinket, és azokból építkeznünk kell, hogy értékesebbek és erősebbek legyünk.”
(A fenti bekezdés megírásában a ChatGPT is segítségemre volt.)
((A japánok mellett jó példával járt előttem Hertay Ákos is, de nem abban, hogy összetörte magát, hanem abban, hogy egy teljesen más – szakmai – szemszögből dolgoz fel egy teljesen más balesetet. Erőt adott a videója, ez itt a sorozat első része. Teljes jobbulást kívánok mindkettőnknek!))
