Tartalommarketingesként dolgoztam már szabadúszó és mindenféle munkatársi viszonylatban is. Tanácsadóként („content design” workshop, edzésterv összerakás, stratégia-tervezés, ötletelés, tartalomfejlesztés, stb.) vagy ügyfelem tereiben dolgozunk együtt, vagy kellemes-csendes kávézóban, coworking irodában – ahogy a világ szabadúszóinak milliói teszik.
Nagyon vártam a Nagy Coworking Tesztet, miközben készültem az „életmódváltásra” és hatalmas lendülettel fedezem fel Budapest vibráló közösségiiroda-kultúráját. Mesélek az eddigi tapasztalatokról! 🙂
1. Kaptár – ahogy a méhcsalád
Azért elsőként írok a Kaptár közösségi irodáról, mert az egyik első hazai coworking tér – ekként pedig a szcéna erőteljes formálója. Díjakat is nyertek már, egy csomót, de ami igazán tetszik bennük, hogy szívügyük, ennek megfelelően komolyan veszik a közösségépítést, és a coworking otthon-dolgozáshoz képesti hozzáadott értékét. Szerdánként közösségi ebédet tartanak (fincsi volt, még kicsit késve is:), pénteken masszőr jön (úúú, de jól esett), jogászhoz is bejelentkezhettem volna (az szerencsére akad a családban:), és a specialty kávé értő elkészítését több kaptárlakótól is megtanultam, mert kellett az update… 🙂 Ide visszajárok!
A Kaptár nagyon adja a „műkollégák” fícsört emberanyagban is: olyan arcokkal ücsörögtem együtt a próbahetemen, akikkel bármikor bármilyen projektben lehetünk egymás következő kiegészítései, bármikor belefuthatunk egy közös „buliba”.
(Képen jobbra fent, a „fejem feletti polc”, részlet.)
2. Baobab – azaz „Adansonia digitata”
Talán az egyik legújabb közösségi iroda, a budai Baobab számomra nagyon kedvelt niche-t, a zöld iroda koncepciót választotta. Illetve valszeg nem választották, hanem belenőttek, ahogy a térbe a növényeik: a tulajdonos-üzemeltető az Ázsiából, Afrikából és halódó, poros budapest-alvégi sarkokból mentett egzotikus növényeit boldogan mutogatja a hozzá hasonlóan zöldimádó vendégeknek. És van kert! Tavasszal épül a fára a lomb-iroda! Be lehet szállni gazolni, ha indul a veteményes! És van kutya! Próbanapomon rögtön három kutyával haverkodtam össze, egyikük Mango (képen balra lent) az iroda egyik fénypontja.
Itt is kaptam egy nagyszerű „műkollégát”, negyed óra kincset ért vele: egy francia designer srác ránézett a weboldalra, amin épp dolgoztam, és csak úgy visszakézből mondott három olyat, hogy rögtön be tudtam építeni a redesign-ba, hálásan merci ezúton is.
3. Urbanfood – városi is, kaja is
Szintén budai, ezért nekem kényelmesen elérhető a magát coworking fölé pozicionáló Urbanfood. Ingyen kínálja a kávét és harapnivalót ha irodahasználati óradíjat fizetsz, ami persze nem túl olcsó – viszont aki rendezvényhelyszínt keres, vagy rendezvényéhez extra-finom szendvicseket, annak érdemes ide jönnie, vagy innen rendelnie.
Náluk egy dolgot nem értek csak, hogy ha olyan klasszul néz ki a hely, mint ahogy kinéz (képen középen lent), miért stockfotókkal operál a weboldal.
4. Fabrik – művészi-inspiratív
Vicces, mert a Fabrik egy specialty kávézó, és úgy kerültem oda, hogy meghirdették, az emeleti munkaállomásokon szeretettel látják a dolgozó népet díjmentes coworkingezésre. Megnéztem, tetszett, és naná hogy megkóstoltam a különleges kávéjukat (jummi sajttortával), naná, hogy ízlett! Makramé-workshopok, kiállítások, tudásmegosztás, networking, és minden jó, ami egy valódi közösségi térben izgalmas lehet, plusz egy nagyon kedves („karrierváltó”) tulajdonos, aki örömmel kapcsolódik új vendégek mindenféle ötleteihez… 🙂 Ide is jövök még, szeretem!
+1: Kávézók
Sokat dolgozom kávézókban is, de ez igazából nem plusz 1, hanem mínusz egy a közösségi irodák listájához. Pár dolog, hogy mi mindentől lehet kevésbé produktív kávázóban dolgozni, azaz milyen hozzáadott értékek hiányoznak egy közösségi irodához képest:
- zene: gyakran energizál, de néha egyszercsak már túl sok, annyi ráhatásod van, hogy ízlésednek megfelelő kávézót választasz, de ez se mindig működik
- környező beszélgetés: zenéhez hasonlóan, jó tud lenni ha van körülötted némi zsizsgés (főleg az otthon-dolgozáshoz képest), de egy „hirtelen eltelő” idő után, főleg ha elkezd megtelni a hely, túlzsizseg
- „műkollégák” hiánya: ezzel a gyűjtőnévvel illette egy (korombeli:) boomer azokat a coworking-társakat, akiket egy közösségi iroda „szolgáltatásként nyújt”, és engem nekik – a kávézókban is találsz ismerősöket, sőt akár szerezhetsz is ilyeneket, de sokkal nehezebben, kisebb valószínűséggel alakulnak ki valóban munkádat támogató kapcsolódások.
Itt is van kivétel (tehát szinte bevétel megint a coworking-be:), a Madal Cafét azért imádom, mert bár kávézó, de annyira szabadúszóbarát, hogy még röp-workshopolásra is alkalmas – ld. jobb alsó kép, Gyertyán Balázs bűvésszel (és segédjével, Lupinnal) varázsolunk épp.
+1 kivétel: a kert
Balra fent látod az egyik kedvenc gyönyörű kert-irodám látványát. Persze, meg kell szokni, mert a híres, utazós digitális nomádok is tapasztalatból tudják: tűző napfényben tengerparti fílingezés, vagy valódi dolgozás között választani kell. De könnyen szokható a szabadban dolgozás, ha megfelelő körülményeket teremtünk hozzá, igazából nagyon könnyen… 🙂 Az agy oxigénellátásával, a friss gondolatokkal és a nyugalommal, ami a kreatív, tervezős gondolkodáshoz kell, nincs itt semmi gond.
És a saját válaszom a címben feltett a kérdésre? Szerintem aki szeret emberekkel körülvéve dolgozni, annak egy klasszikus munkahelyi környezet (igazi kollégákkal) vagy egy coworking iroda (átmeneti munka-társakkal) ugyanúgy lehet inspiráló, és kapcsolódhat itt is vagy ott is. Aki kevésbé ember-függő, az vagy teljesen, vagy megosztott időben válassza a home office előnyeit (és hátrányait) melyekből szintén van szakajtónyi. Szerintem. Szerinted? 🙂
Kedvet kaptál a közösségi terek felfedezéséhez? Akkor találkozzunk, és legyen ezek egyike az első content coaching beszélgetésünk helyszíne! 🙂
