LinkedIn-re írtam eredetileg, olvasd alább sokkal részletesebben, és beszélgessünk róla személyesen!
„Attól, hogy a konyhámban nem minden eszköz írja ki a pontos időt, mégis nagyon finomakat lehet benne főzni.” Az, hogy a természettel szorosabban kéne együtt gondolkoznunk, még nem zárja ki a jólétet, mondja annak a stúdióbeszélgetésnek a végén Diana URGE-VORSATZ, ami napok óta borzasztóan foglalkoztat, és magamban hozzáteszem: a természettel való együttműködés a jól-létet sem zárja ki, sőt, akár még elő is segítheti. Hogy hogyan? Erre egy személyes példát szeretnék hozni:
Közel a természethez
Egy időben, hosszú évekig, sokat kerteztem. Komposztládában érett a föld eledele, a fűszer- és zöldségkert boldogan hálálta meg a táplálást és gondoskodást. Friss paradicsom, cukkini, bazsalikom került az asztalra, kísérleti zöldségek-gyümölcsök, és főzés közben nemcsak az alapanyagokkal, hanem a vízzel is csínján bántunk, mert tudtuk, honnan jön és hova megy. Figyeltük az időjárást, mert közvetlen közelről tapasztaltuk a hatását, nemcsak a konyhakertben, hanem a bőrünkön is, hiszen ki kellett menni szélsőséges melegben-hidegben is, és csodáltuk a természet fény-hang-szín-játékait, mert gyönyörű volt, és mert „megérdemeltük”…
Ez az érzet, ez a csontokig hatoló természetközeli tapasztalat sok városlakó életéből alapvetően hiányzik. Földünk 8 milliárd lakójának több mint fele ma már városokban él. Tőlük hogyan kérhetnénk, hogy figyeljenek jobban a természetre, ami épp tönkremegy az arra fogékony szemek láttára?
Akinek nincs közvetlen tapasztalata arról, hogy a számára szokatlan melegben egyszerűen meghal az eperpalánta, az nem fog kínosan vigyázni a saját szokásaira, amikről tudja, hozzájárulnak az éghajlatváltozáshoz. Még fontosabb: nem fog utánanézni, valóban az ő saját szokásai járulnak-e hozzá az éghajlatváltozáshoz, vagy a cégek eljárásai, akiknek a termékeit megveszi a sarki boltban, plázában, vagy a pártok döntései, akikre szavaz… És így tovább, mondaná Vonnegut. Vajon hogy reagálna az ökológiai párbeszédre, ha élne?
Kérdések klímaválságról a vitaműsor nyomán
A videó, aminek kapcsán elgondolkoztam mindezen, itt megtekinthető, és melegen ajánlom is a megnézését: Civilizációs összeomlás jön, vagy újfajta jólét? Tudós érvek ütköznek a 24.hu világvége-vitájában
Gelencsér András környezettudós, Ürge-Vorsatz Diána fizikus és Nagy Balázs geográfus vitatkozik benne egy 24.hu interjúból indult cikksorozat kapcsán, és ha nem is az egészet nézed / olvasod végig, de néhány fontos kérdésem lenne hozzád:
- 1. El tudsz képzelni egy újfajta jólétet egy várható „civilizációs összeomlás” nyomán / után / mellett / helyett?
- 2. Észreveszed magad körül (amit én a videóban – és nem biztos, hogy igazam van), hogy a hasonló viták női szereplői hajlamosabbak előre tekinteni, és értékelni a kis lépéseket is, míg a férfiak a racionális megértésre hivatkozva sokkal borúlátóbban VAGY egyáltalán nem foglalkoznak a kérdéssel?
- 3. El tudod képzelni, hogy perszonalizáltan (!), tehát mindannyian helyzetünk, szerepeink, hatósugarunk fényében foglalkozzunk a klímaválsággal és vegyünk részt a világvége-vitában – valamint a válság elhárításában / oldásában?
Ez utóbbi bizony már #contentdesign, és #tartalommarketing…
Mert muszáj, MUSZÁJ különböző perszónákban gondolkoznunk, ha akkora tömeget szeretnénk megszólítani, amekkorára szükségünk van. Lépésenként bevonódva, de nagyon nagyra.
Oké, a stúdióbeszélgetés során elhangzik egy fontos megkülönböztetés, a generációs különbség: ma már a fiatalok körében nem az autó az elsődleges státuszszimbólum, sokkal inkább a mobil. Oké, beszélnek arról is, hogy a jólét egy Dániában élő ember számára ma mást jelent, mint egy Magyarországon élőnek. De vajon tudatosan kommunikálnak a témában a klímaaktivisták ezeknek az eltéréseknek a figyelembe vételével? Fenntarthatósági jelentések készítői és értelmezői hallottak már vajon a kommunikációs perszónákról és perszóna-gondolkodásról?
És vajon miért kerüljük el a KONKRÉT kérdéseket klímaválság kapcsán:
❓ ki mit tegyen pontosan a maga szintjén, ami reális, ki hogyan gondolkozzon a saját neme, kora, pozíciója, élettere figyelembe vételével az ökológiai katasztrófa megfékezéséről?
❓ hol vannak azok a rendszer szintű kezdeményezések, amelyekhez igazodni lehet nagyon nagy tömegekben DE perszonalizált módon?
❓Te tudsz ilyenekről?
Több mint egy éve írtam erről részletesen Fenntarthatóság és perszóna-gondolkodás címmel, ahol megnéztünk néhány példa-perszónát és a klíma-kérdéshez fűződő (elképzelt) viszonyukat. Nemsokára tartok egy kurzust is a téma kapcsán, amiről szólok, amint lehet. Mégis, alapvetően az érdekel, hogy te hogy vagy ezzel: magánemberként, vállalkozóként, vezetőként, gondolkodóként! Beszélgessünk róla a LinkedIn-e!
A cikket a JóÜgyes egy összefoglalója inspirálta, a Köves Alexandra ökológiai közgazdásszal készült interjút osztották meg LinkedIn-en: „A kutató úgy véli, a globális gazdasági rendszer gyökeresen megváltoztatható a közeljövőben, de azt nem a technológiai fejlődéstől, hanem a gondolkodásmódunk megváltoztatásától várhatjuk.„
