“Sokszor kerültem a padlóra és felkeltem, most ismét végigjártam ezt a folyamatot, ahogy a földre kerülök, feladom néhány órára, majd elkezdem felhúzni magam és alkalmazkodom. Átéltem ismét, hogy mi emberek baromi törékenyek vagyunk, és az egyik legfontosabb tulajdonságunk, hogy képesek vagyunk alkalmazkodni. Csótány vagyok, eltaposhatatlan, túlélek bármit!” – Kolboid
Törékenység és alkalmazkodás. Kollektív emberiség-élmény és egyéni átélés. Padló és túlélés. Lassan két hónapja hullámzunk ezeken az univerzális élményeken föl-le, hol vidámabban, hol teljesen kilátástalanul. És soha hevesebben nem foglalkoztatott egyszerre ennyi embert ugyanaz az egyetlen téma! Engem ez borzalmasan felvillanyoz! Úgyhogy beszélgetés-sorozatot kezdeményeztem, ez itt a második rész.
Kreativitás, együttműködés, újratervezés – az átalakulás-sorozat első részének három legfontosabb szava elég határozott irányt rajzolt a második rész elé. Muszáj volt tovább nyomoznom! Mert oké, hogy kreativitás, de miben törjük a klafa ötletektől néha túlcsorduló agyunkat?? Persze, együttműködések, de kikkel, milyen mélységben (vagy magasságban), mégis, hogyan? Rendben, újratervezés, hogyne. De mire föl? Azt se tudjuk, unokáink ismerik-e majd a Homo sapiens modern kultúrájának egyik alapegységét, a kézfogást! Újabb 18 vállalkozót, barátokat, gondolkodókat kérdeztem az egészen sajátos krízisre adott válaszaikról.
ÁTALAKULÁS-SOROZAT: II. RÉSZ
EGYÜTTMŰKÖDÉS
Sárvári György, a Bardo Consulting “frontembere” nagyon érdekesnek találta az első részt – de már ebből a félmondatos felvezetőjéből lehetett sejteni, hogy árnyaltabban ítéli meg a helyzetet: “Én úgy látom, az üzleti gondolkodás dominál a válaszokban, és sok praktikus ötlet is előjött. A magam részéről a gyors átállást az üzletben nem gondolom relevánsnak.” – érkezik az ellenvélemény. “Szerintem ez a befelé figyelés és az elmélyülés ideje, nem lehet és szabad azonnal aktivitást váltani és ugyanolyan erővel, de más irányban üzletet indítani. Én azt hiszem, az új út, a változás lépésről lépésre fog kibontakozni és ennek a felismerésében az élő közösségeknek lesz aktív szerepük.” magyarázza a Transzformatív út képzés vezetője.
És nincs is ezzel egyedül!
Szvetelszky Zsuzsanna pletykakutató, szociálpszichológus szintén a lokális csoportok szerepét emelte ki: “További profit az önszerveződő szolidaritás, amivel lokális helyzetekben segítenek ma egymásnak emberek, csoportok.” További profit ahhoz képest, hogy Zsuzsa várakozása (reménye?) szerint a világ vezetése globális kihívások esetére globálissá alakul “különben töredezett lesz a reakciónk, ami növelheti a veszteségeket”. Valóban, összefüggéseiben is értelmes, közös döntéseket szeretnénk a világ vezetőitől!
Amellett, hogy vadonatúj módokat kell találnunk az együttműködésre, “itt lesz az ideje újragondolni az individualizmust.” Ezt már Kolozsi István válaszolta, aki Kolboid művésznéven UX és pszichológia határterületein alkot, és az fps ügynökség design managere. “El kell engedni az egyén felmagasztalását és egy egészséges középutat keresni, ahol az egyén és a közösség érdeke egyaránt érvényesül.”
Konkrétan az első pillanattól rengeteg példát látunk a segítő együttműködésekre! “Nagyon megható, ahogy az emberek összefognak, és segítenek.” – osztja meg Spitzer Gyöngyi, azaz Soma Mamagésa, aki sok más tevékenysége mellett az ujegyensuly.hu portál alapítója is. Mesélt saját kezdeményezéséről is: “Építjük a csapatommal a segitekegycsaladot.hu oldalt, ami Magyarországon az első olyan támogatói portál lesz, ahol személytől személyig megy az adomány.”
“Tudom, hogy minden értünk való. – válaszolta meg Soma a jövőképére vonatkozó kérdést. – A ‘fenntartható fejlődés’ eddig volt fenntartható. Elmentünk a falig. Nagyon sok eddigi értékrend, struktúra (legyen az gondolkodásbeli, gazdasági, oktatásra vonatkozó, stb…) össze fog omlani, hogy felépülhessen egy emberibb, a Földet valóban tisztelő új világ.”
Soma spirituális irányú megközelítését az általam ismert egyik legracionálisabb cégvezető húzza alá. Schramm Károly a felhőalapú ERP-rendszereket fejlesztő SmartFront Kft. vezetője, és két lábbal a földön jár, mégis kísértetiesen hasonló nézőpontot fogalmazott meg:
“Természetesen, minden krízisből lehet és kell tanulni. A mostani azért kiemelkedő, mert nagyon régóta nem kapott a világunk ilyen nagy leckét. Sérülékenyek vagyunk, mint egyes ember, mint társadalom, és gazdaság egyaránt. A stabil, fenntartható világkép hosszú távon is előtérbe kerülhet talán, de sajnos messze nem biztos. Nagyon sok múlik a közös felelősségvállaláson, talán most sikerül kialakítani valami fenntartható aktivitást.”
Boda Gabriella humán tanácsadó viszont a magunk felé fordulást, a közeli kapcsolatok felértékelődését, és az egyedi tapasztalások sokféleségét hangsúlyozza a járvány tanulságaként. „Szerintem főként egyéni szinten vonunk most le nagyon sokféle tanulságot, talán nem érdemes általánosítani.” Hogy ő maga miben érzi a jelenlegi helyzet üzenetét?
“Én most kifejezetten gazdagnak érzem az életem. Ez nagy lecke, hogy a fennálló körülmények között szégyenkezés, röstelkedés, bűntudat nélkül elfogadjam. Sőt, éljek vele! Olyannak érzem, mint a kirobbanóan virágos tavaszt. De most éppen eső lesz és szél, na, ez is hozzátartozik. A hullámzást most szinte mindenkinél látom: jobb napok, és rosszabbak. Szörfözni tanulunk.” – mondja Boda Gabi.
DIGITALIZÁCIÓ
Szörfölni pedig most a neten is sokan tanulnak hirtelen! Ahogy az első részben is kifejezetten erős vonalat képviselt a digitális átállás, most is sokan emelték ki szempontként.
Káli György, az SD4Good alapítója, service design tanácsadó például ennyire erősen fogalmaz: “Egyértelműen a digitalizáció a válság nyertese: eddig is alapvetésnek tűnt ez a tanácsadók részéről, de valahogy sok ügyfél még mindig nem hitt benne igazán.” Sőt, szerinte vissza se térnek a régi, offline szokásaink: “Sokaknak most válik tényleges rutinná az online vásárlás: kilépve a komfortzónán, a próbálkozások kényelmetlensége után mindenki megszokja az új beszerzési forrásait és már a kényelmi szempontok alapján nem biztos, hogy visszatér az offline világba a karantén elmúltával.”
Természetes, hogy digitalizáció kapcsán Stygár László, a Számlázz.hu szolgáltatásfejlesztési vezetője hasonló véleményen van: számára már 16 éve, a Számlázz.hu alapításakor teljesen egyértelmű volt, hogy kizárólag online érdemes elképzelni az ügyintézés jövőjét: “Ami viszont új és öröm: látom, hogyan kezdi el (szinte) mindenki használni a digitális eszközöket mindenféle célra.
Képzeld el a jelenlegi vészhelyzetet internet és okostelefon nélkül… szerintem kibírhatatlan lenne! Így viszont majdnemhogy vidáman eshetünk neki a napi kihívásoknak…”
Ez a zárójeles “szinte” nyer sokkal nagyobb jelentőséget Pécsi Ferenc meglátásában. Az ismert tartalommarketinges szerint “a legtöbb, korábban megoldhatatlannak tűnő probléma viszonylag gyorsan megoldható. Ez persze nem mindenkire érthető. A járvány következtében kialakult helyzet felerősíti a társadalmi egyenlőtlenségeket. Ezzel a problémával sokkal többet kellene foglalkozni, mint korábban.“
A járvány és az azt követő válság kábé az összes kollektív gondunkat is újrakeretezi. Szabados Andrea is, aki coachként, szervezet- és vezetőfejlesztőként dolgozik, egy nagyon mély összefüggésre tapintott rá: együttműködésben van ugyan az erőnk, de kiegyenlítetlen erőviszonyok mellett!
“A válság első percétől kezdve látszik, hogy a közösség megtartó ereje sokat tud segíteni a veszteségek elviselésében. (…) A lassulás lehetővé – illetve elkerülhetetlenné – teszi, hogy befelé figyeljünk. Aki eddig hozzá volt szokva ehhez, azt kevésbé verte oda az új helyzet, aki pedig nemigen foglalkozott a saját lelkivilágával, a gondolatai megfigyelésével – nos, ők fájdalmasabban élik át ezt az időszakot. Idővel azonban megtanulunk olyan érzéseket megnevezni, ami eddig talán nem volt szokásunk: ki tudjuk mondani, hogy szorongunk, hogy veszteség ért minket, hogy fáj, hogy szomorúak vagyunk stb. Mintha össznépileg nőtt volna az érzelmi intelligenciánk. Vagy ezt csak én látom így?”
TE hogy látod, kedves olvasó? Most használd jól a komment-mezőt!
VAJON LEHETÜNK EGYENLŐEK?
Kiegyenlítetlenségre hívja fel a figyelmet Répássy Zsuzsanna is, aki az ittaszezon.com egyik alapítója, és egyáltalán nem mellesleg három gyerekével (és férjével, aki az első részben nyilatkozott) vannak otthon. Zsuzsi mégis tök pozitívan látja a jövőt: “A pedagógus szakma egy hét alatt így vagy úgy, de átállt egy totálisan más formára, ahol a kulcs az önmotiváció lesz, nem pedig az eddigi külső motivációs nyomás. Már ez önmagában óriási pozitívum – még ha persze látom, hogy a nehezebb helyzetben lévő, digitálisan nem oktatható gyerekek most óriási hátrányba kerülhetnek. De szeptemberben ők is más pedagógusokkal fognak találkozni.”
Zsuzsiék vállalkozása egyébként most lendült elemébe: “A vállalkozásunk kapcsán most sokat segítünk, sok emberen segítünk. Termelőknek, akiknek bezárt a piacuk (vagy csak kevesen mennek már el), vásárlóknak, akik keresik a termelői finomságokat. Szuper, hogy egy eddig lelkesedésből csinált rendszer most itt van és működik és hatványozódik az ereje.“
Határozottan kirajzolódik egy derűlátó, lehetőségeket megragadó vállalkozói réteg. Pistyur Vera, a Bridge Budapest ügyvezetője, bár nem az oktatás, hanem az üzleti működés területén optimista, szintén szebb jövőt remél mindattól, amit a krízisből most tanulunk: “A hosszú távú tervezés visszaszorulásával felértékelődnek az értékek, mint referenciapontok az üzleti működésben is. Tervmutatók helyett értékfaktorok. Ezek képezhetik a bázist, ezekből kiindulva lehet meghatározni az üzleti cselekvés irányait is.” Erősen ajánlott, a vállalható vállalkozások mintájára, ami szintén Bridge Budapest projekt!
Szűcs Ádám, többek között az Appleblog és az Egy nap a városban szerzője szintén alapvető emberi igényeket fogalmazott meg – a krízisnek köszönhetően teljesen jelen időben!
“Csökkenthető a túlturizmus, csökkenthető az olyan javak fogyasztása, amire végső soron nincs szükségünk, ezáltal csökken a bolygó terheltsége. Rájövünk, hogy hol is lakunk, mit alakítottunk ki otthonnak, megfelelő-e a közvetlen környezetünk. Rájövünk, kik vagyunk mi, ha lecsupaszítjuk magunkról a szokásainkat, és csak mi maradunk, azokkal, akikkel együtt élünk.” – Ádámról elárulhatjuk, hogy többek között azzal a kislánnyal él együtt, aki ezt mondta:
“A ‘vírusnap óta’ mindent ‘ledomesztoszozol’.”
(Rozi, 3,5 éves)
Ezt pedig anyukájának, Salamon Évának vetette szemére (bár lehet, hogy dicséretnek szánta, ezt nem tudjuk), aki a Számlázz.hu marketingvezetőjeként dolgozik, és szintén megosztotta velünk a véleményét a krízissel kapcsolatban: “Rettentő közhely: de a minimum, amit minden mocsok helyzetben megtehetünk, ha tanulunk belőle. Illetve pontosítok: minden helyzetből meg kell ezt tennünk.”
Muszáj így tennünk, és ez egy nagyon felemelő “muszáj” is lehet! Még egy kicsit turkálva a cikk alanyainak magánéletében, újabb agglomerációs kertlakót mutatunk be a Szűcs-Salamon család után: Mihály Györgyöt, aki az InterCom alapítója, azóta hobbi- és sorozat-vállalkozó, és akit a testvére sokáig úgy hívott, hogy a “pilisszentlászlói remete”. Elárulta, hogy számára ebből az új világból már sok minden ismerős. A tanulnivalókkal kapcsolatban így vélekedik:
“Lehetőséget kaptunk arra, hogy odaálljunk a tükör elé, és döntsünk: Adyt kicsit torzítva: kik vagyunk és merre megyünk? Segít felismerni, hogy tényleg egyenlőek vagyunk, mert a vírus nem válogat bőrszín, vallás, vagy szexuális preferencia szerint, most, hogy még a mozgásunk is korlátozott, megtapasztalhatjuk, hogy mi az igazi szabadság, és ráeszmélünk arra, hogy tudunk tenni. Szívből, önzetlenül.“
Keresőmarketinggel – és a világegyetem kutatásával – foglalkozó Fazakas László, az Arcanian alapítója ugyancsak nagyívű rálátást hozott: “A legfőbb tanulság, hogy olyan világszemlélettel kell élni, amibe a teljes Univerzum belefér – hiszen hiába gondolok elszigetelt lényként magamra, sokkal távolabbi események is hatnak a mindennapi életemre. A járvány csak felhívta erre a figyelmünket. Nem szeretném, ha visszarendeződés lenne, pedig tudom, hogy lesz. Szeretném, ha mindenki megértené, hogy a digitális kultúra életünk része, nem választható út már részünkre, hanem megismerendő. Ugyanakkor szeretném, hogy mindezt emberi érzéseink megtartásával tegyük.”
Érdekes, hogy közvetlenül a járvánnyal kapcsolatos meglátásokat csak Hermann Irén osztott meg, aki a Szabadszínész.hu operatív vezetője: “Megtanulhatjuk, és később felidézhetjük – a teljesség igénye nélkül – a következőket: összefogással sok mindent elérhetünk; néha a nem cselekvés a cselekvés, hogy elkerüld a nagyobb bajt” – ez utóbbi pontban utalva arra, hogy most otthon kell maradnunk, mert ez még mindig tény.
És hogy mit tapasztal egy költő – ráadásul egy külföldre szakadt hazánkfia – a világjárvány hatására? Barukh Facebook-on publikált szabadverseinek nagy rajongója vagyok, ezért őt is megkérdeztem, hogy van most, mi újság nála:
“a barukhnak küldött adományok a koronavírus második hónapjában meghétszereződtek. a túlélésről és a világbékéről szóló szabadversekre határozottan megnőtt az igény a korona miatt. barukhnak nincs más dolga, mint továbbra is felszakítani a mellkasát, és kiírni belőle azt, amit benne talál.”
VILLANÁSOK: MI MARADJON TEHÁT VELÜNK?
Jöjjön akkor egy kis voodoo-varázslat! Vannak a világban a nagy vektorok, amik a haladási irányt szabják. És vannak azok a milliónyi kis mikro-vektorok, amikből a nagy vektorok, a kollektív irányok összeállnak: ezek az egyes emberek apró, ám együtt annál hatalmasabb, annál elsöprőbb erejű akaratai, hozzátételei a globális gördüléshez. Lássuk a beszélgetőtársaink mikro-vektorait, és azzal, hogy ide leírjuk őket, adjunk nekik még nagyobb teremtőerőt!
- “Minden velünk marad, ami igazán hozzánk tartozik. Nem tudom, mennyire lehet ez kívánságműsor.“ – Boda Gabi
- “Magánemberként minél több emberben maradjon a felismerés, hogy mennyi mindent nem volt szükséges megtennünk és megvennünk ezekben a hónapokban.” – Schramm Károly
- “Maradjon velünk a mértéktartóbb, kevésbé pazarló élet. Az emberi kapcsolódásra való nyitottság – ami lassan kezd kiéhezettségbe fordulni. (…) A lehúzó, lejárt megszokott dolgokból való kilépni tudás. Megújhodni tudás.” – Soma Mamagésa
- “Maradjon meg ez az összefogás, amit emberek között tapasztalok.” – Kolboid
- “Maradjon velünk az, hogy bizonyos (a legtöbb) dolgot digitálisan is el tudjuk intézni (és ne csak akkor, ha a szükség úgy hozza).” – Stygár László
- “Az emberi kapcsolatok értékelése, az egymásra figyelés, az empátia, az odafordulás – ezek velünk maradhatnának az új, magasabb szinten.” – Szabados Andrea
- “Maradjon velünk, ami ésszerű: a szomszéd utcából veszünk zöldséget, home office-ban (is) dolgozunk, és praktizálnak orvosok online.” – Salamon Éva
- “Szeretném, ha mindenki megértené, hogy a digitális kultúra életünk része, nem választható út már részünkre, hanem megismerendő.” – Fazakas László
- “Demisztifikált online meetingek – megspórolt utazás + megspórolt „csak azért 1 óra, mert ennyit utaztunk”.” – Káli György
- “Megtanuljuk értékelni a kiskertet, a parkot, a kirándulást, nem kell ezer kilométereket repülni ahhoz, hogy jól érezd magad.” – Mihály György
- “Ilyen aprólékos részletességgel még sosem figyelhettem meg, ahogy eljön a tavasz…” – Szvetelszky Zsuzsa
- “Maradjon velünk a sok jó webinárium – ez korábban nálunk kimaradt, mint a Twitter.” – Pécsi Ferenc
- “Amit megtartanék az a családdal töltött idő, az ahogy fontos lett az összefogás – itt elsősorban a hazai vállalkozások támogatására gondolok.” – Répássy Zsuzsi
- “Tudatosabb üzleti döntések és digitális térhasználat. Ez a kettő velünk maradhat és jót is tenne.” – Pistyur Vera
- “Maradjon velünk a lassúság, az új utak keresése, a visszafogott élet.“ – Szűcs Ádám
- “Maradjon velünk: az alkalmazkodás képessége, a túlélés képessége, az optimizmus; a dolgok elengedésének képessége; a priorizálás képessége, a szabályok betartásának képessége.” – Hermann Irén
Mondd, szerinted mi az, amit jó lenne megtartani ebből a karantén-érából?
Köszönöm szépen minden megszólalónak, hogy megosztotta velünk a gondolatait – és most ti jöttök, kedves olvasók! Szerintetek mi maradjon velünk? Mi pusztuljon a vírussal együtt? És hogyan fog kinézni az “utána”, ha lesz egyáltalán valaha “utána”? Vagy talán már sosem lesz olyan a világ, mint…? Mint…?
Gyere, beszélgessünk tovább Facebook-on!
Olvasnál még válság-elemzéseket a karantén korábbi és későbbi heteiből?
- Átalakulás-sorozat III. rész: „Az a nagy truváj, hogy később is csináljam”
- Átalakulás-sorozat I. rész: Akkor így fogunk élni – stratégiák felfelé
- A karantén harmadik hete: Ez a trutyi, és ami vele együtt jön
- A karantén második hete: Lehetőségek társas távolságtartás idején
- Közvetlenül a karantén előtt: Kontent-e a koronavírus? (Nem az.)
Tartalommarketingben hogyan segíthetek neked?
Vegyük fel a kapcsolatot!
